Termőföld fajtái

A termőföld fajtái meghatározzák alkalmazásuk területeit. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy melyik föld, milyen célra használható leginkább.

Köves, sziklás váztalajok

Általában hegy- és dombvidéken fordulnak elő, ahol tömör kőzet aprózódása és mállása, valamint az erózió hatása nem tette lehetővé a nagyobb szerves anyag tömeget létrehozó növényzet megfelelő sűrűségben történő letelepedését. A sziklák felszínét nem borítja egységes, zárt növénytakaró, ennek megfelelően talajtakaró is csak helyenként található rajtuk.

Mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területek.

Kavicsos váztalajok

E talajképződmények a folyók volt árterületeinek teraszain, törmelékkúpjain találhatók. Kavicstartalmuk a finom részekhez viszonyítva gyakran olyan nagy, hogy az a szelvény víz és tápanyag-gazdálkodását nagymértékben lerontja. A kavicsos váztalajok szelvényében a csaknem teljesen kavicsból álló réteget rendszerint egy különböző vastagságban kialakult iszapos-homokos “fedőréteg” borítja. Ennek vastagságától függ, hogy a kérdéses talaj a váztalajok közé sorolható vagy sem.

Ha a kavicsréteget borító iszap, esetleg lösztakaró nem haladja meg az 50 cm-es vastagságot és a kavicstartalom a fedőréteg alatt meghaladja az 50%-ot, kavicsos váztalaj tud csak kialakulni.

Földes kopár talajok

Ezek a talajok az erózió következtében felszínre kerülő üledékes kőzeteken keletkeznek. Elsősorban erősen tömör márgás, agyagos, apokás kőzeteken, továbbá löszön fordulnak elő, amelyek vízgazdálkodása, valamint tápanyag-szolgáltató képessége gyenge.

A talajképződés, így a biológiai folyamatok, huzamosabb ideig, folyamatosan érvényesülő hatását az eróziós folyamatok nagymértékben gátolják. A felső vékony rétegben enyhe humuszosodás utal a talajképződési folyamatok megindulására.

Altípusai: Karbonátos, nem karbonátos.

Futóhomok talajok

E típusba tartoznak azok a homok mechanikai összetételű talajok, amelyeknél a talajképződési folyamatok bélyegei határozott formában még nem figyelhetők meg. 30 cm-nél vékonyabb humuszos rétegűek és a rétegben 1%-nál kevesebb humuszt tartalmaznak. A szerves anyagok gyors ásványosodása és az állandó növényi takaró hiánya ugyanis nem teszik lehetővé a humuszanyagok felhalmozódását. A szervetlen anyagok átalakulása, vándorlása és esetleges felhalmozódása sem figyelhető meg szelvényükben. Mivel szerves és szervetlen kolloidokat nem, vagy csak minimális mennyiségben tartalmaznak, könnyen kiszáradnak. Ilyenkor a kötőanyagokkal nem aggregált, egyes homokszemcsék (különösen) mozgékonnyá válnak és a szél tovább szállítja azokat, ezáltal jellemző homokkifuvási és felhalmozódási területek, felszíni formák alakulnak ki.

Az anyag származásától függően megkülönböztetünk karbonátos és nem karbonátos homokokat, szemcsenagyságuk szerint lehetnek durva és finom szemcséjűek.

A homokterületeken a futóhomokok 1-2 méteres rétege (leple) alatt sok esetben iszapos homok, löszös homok, vagy eltemetett humuszos talajszintek találhatók. Ezek az úgynevezett lepelhomokok talajok.

A futóhomokok szélsőségesen rossz vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkeznek: igen nagy vízáteresztő- és csekély vízraktározó-képességük miatt, amelynek oka a szerves és ásványi kolloidok hiánya, illetve igen kis mennyisége, hiszen általában a leiszapolható rész %-os aránya kisebb mint 10, ami miatt fokozottan aszályérzékenyek.

Altípusok: karbonátos, nem karbonátos, karbonátos lepelhomok, nem karbonátos lepelhomok, kovárványos,tereprendezett, nyesett felszínű nyers homok.

Humuszos homoktalajok.

Azok a homoktalajok sorolhatók ide, amelyeken humuszos réteg kialakulása morfológiailag már jól megfigyelhető, de a talajképződés egyéb bélyegei még hiányoznak, vagy csak enyhén kifejezettek.

Humuszos rétegük vastagsága változó, 30-40 cm-nél ritkán mélyebb és vonalszerű élességgel megy át a talajképző kőzetbe. Humusztartalmuk az esetek többségében 1,5% alatti.

Kémhatásuk elsősorban a CaCO₃-tartalom függvénye és ennek megfelelően az erősen savanyútól a lúgosig terjedhet.

A homokterületeken – homokhátságokon – a talajszelvényekben gyakran előfordulnak eltemetett talajszintek. Nem ritka jelenség az ingadozó szintű – gyakran 80-100 cm terep alatti mélységben megjelenő – talajvíz.

E talajok termékenysége a futóhomoknál lényegesen jobb, nagyobb a víztartó-, ugyanakkor jó a vízáteresztő-képességük. Tápanyag szolgáltató-képességüket elsősorban nitrogén-készletük határozza meg.

Altípusai: karbonátos; nem karbonátos; karbonátos, többrétegű; nem karbonátos, többrétegű; kovárványos.

A termőföld szállítás ára megtalálható ITT. Még több termőföld információ és talajjavítási tipp pedig ITT.

 Talajról bővebben